A lényeg

A közbeszéd kevéssé alapoz a számszerű tényekre, sokkal inkább az érzelmekre. Legyen ez a blog egy kísérlet arra, hogy a mindannyiunkat érintő társadalmi és gazdasági kérdések vitáját visszatereljük az ész és érvek világába.

Már megírtam...

Majd megírom...

Új kommentek

A dinnye ára

2012.07.23. 01:14 | numberhunt | Szólj hozzá!

Címkék: dinnye tőke bér ősbűn

Mi a baj a dinnye árával? Csak az, hogy a kormány mondta ki a 99 forintot.
Mi a baj ezzel? Csak az, hogy 10 millió ember érdeke sérül, mert kínálat-kereslet meghatározta egyensúlyi ár helyett 15 ezer termelő (és kb. 40 ezer kapcsolódó családtag) érdekét védő (protekcionista) árat kell(ene) fizetniük. (A kormány nem csak a demokráciát, de a szabad piacot sem érti, vagy csak nagyon nem szereti.)

De a mélyére ásva: mi a baj a magyar termelői árakkal, sőt még tovább a mélybe: mi a baj a magyar munka árával, azaz a bérekkel? Csak az, hogy a rendszerváltás előtt a megélhetés költségeit két csatornából fedezték. Az egyik volt a bér, a másik volt a nem bérjellegű juttatások széles köre: lakás-, autó-kiutalások, szot-üdültetés, "ingyenes" egészségügy, oktatás stb. Pl. a lakás és autó árát tekintve nyilvánvaló, hogy tetemes volt az a rész, amit a munkavállaló kp-ban nem kapott ugyan kézhez, de természetben a tulajdonába került.

A rendszerváltáskor ugyan felbruttósították a kézhez kapott fizetéseket, hogy az adókat levonva továbbra is megkapjon mindenki legalább annyit, mint előtte.

DE!

A szocialista KGST segítségből (külső hitelezés pl. a világgazdaság piaci árainál alacsonyabb belső elszámolási árakon keresztül) támogató állam a rendszerváltás után nem jutott ilyen hitelekhez, tehát a valódi piaci hitelekből tudott csak osztogatni, aminek most jön el a böjtje, amikor vissza kell(ene) fizetni azok halmozott kamatos tömegét.
ÉS!
A megélhetés teljes költségeihez akkor is már elégtelen fizetésekre rakódó alacsony összegű (nem mértékű!) adókból nem is juthatott elég bevételhez az állam, hogy folytassa az "ingyenes" lakossági ellátásokat vagy az azok miatt felvett korábbi hitelek visszafizetését. Egyre mélyebbre a mocsárban!

Tehát az "ősbűn" az volt, amikor a rendszerváltáskori nettó béreket nem emelték meg 2-3 szorosukra, amivel elérték volna az akkori fejlett nyugat bérszínvonalát. Persze kisebb lett volna a külföldiek privatizációs hajlandósága, és lassabb lett volna a magyar felvirágzás, kb. olyan lassú, mint a román vagy albán, de egyenes lehetne a trend, és nem kellene szembenéznünk a mostani kb. 6-8 éve már tartó nemzeti vergődéssel. Akkor a még meglévő állami vállalatok bérképzésével ez elérhető lett volna, persze - ismétlem - nem lettünk volna vonzók a külföldi bérmunka idetelepüléséhez, de erősebb lehetett volna a belső piac, s főképp megőrizhető lett volna a magyar ipar.

Így elkövettük azt a hibát, hogy korán megnyitottuk az országot, olcsón kiárusítottuk a termelőeszközöket, és most ezért szinte lehetetlen elképzelés önjáróvá tenni a külföldhöz ezer szállal (tőke, bérmunka, tulajdon stb.) láncolt magyar gazdaságot. Ez a törekvés most nem több, mint egy értelmetlen rossz vicc.

Egyetlen kiút van. A hazai tőke segítségével vissza kell szerezni a termelés eszközeit piaci körülmények között, úgy hogy ez a hazai tőke nem folyatja ki önmaga egy részét külföldi bankszámlákra, hanem itthon folyamatosan és kumulálva működik hosszú távú világos céllal és alacsony profitigénnyel.

Ám ha a kormány golyózgatja ki a "multikat" (kivéve a kólacéget), akkor az nem piaci folyamat, hanem protekcionizmus; ha a magyar tőke visszautasíthatatlanul magas árajánlatot tesz a multik eszközeire, hogy teret nyerjen, akkor az piaci módszer. Ha a magyar vásárlók önként vásárolnak drágább magyar terméket az is piaci körülmények közötti - bár érzelmi alapú - döntés. Elkötelezett magyar szereplők nélkül nincs magyar piac, csak magyar kizsákmányolóknak átjátszott vagyon, amivel a magyar emberek ugyanúgy rosszul járnak, csak holnaptól bizonyos hazai zsebeket tömnek majd.

Van ehhez elegendő igazán szerény és magyar tőke?